A hónap műtárgya – Egy latin nyelvű tankönyv

Jan Amos Komenský (latinos változatban: Johannes Comenius, 1592–1670) cseh pedagógus munkája, a gyakran csak Orbis pictusként emlegetett tankönyv elsősorban a latin nyelv könnyebb megtanulása miatt íródott, ám tartalma okán inkább a 17. század ismeretanyának átfogó tankönyvévé vált.

A munka 1658-ban jelent meg először, és 1917-ig közel háromszáz kiadást ért meg. Az első négynyelvű változat 1666-ban jelent meg latin-német-francia-olasz nyelven, amely nyelveket jelen kiadás is tartalmazza. A kezdetben fametszetes, majd később rézmetszetes illusztrációk adják a nyelvi sokszínűség mellett a munka másik érdekességét. A 150 témakört számláló tankönyv mindegyik fejezetéhez tartozik egy-egy kép, amely az aktuális témához segédeszközként tartozik a szószedet mellett. A tananyag elkalauzol az élettelen természet, az állat- és növényvilág, a vallás témáin keresztül az emberi élet aspektusaiig, az emberi test felépítésétől és működésétől kezdve bizonyos mesterségeken át a gyermekjátékokig.

A kötet korábban barátosi Mircse János (1834–1883) történész könyvtárába tartozott, aki könyvgyűjteményét az Egyetemi Könyvtárra hagyományozta (katalógusa J 147/d I-II jelzeten található meg).

A kötet ebben az évben az Egyetemi Könyvtárért Alapítvány könyv-örökbefogadási programjának egyik kiemelt darabja. Mentsen meg egy könyvet, fogadja örökbe!

Több információért látogasson el honlapunkra:

https://konyvtar.elte.hu/hu/tamogatas/egyetemi-konyvtarert-alapitvany/konyv-orokbefogadasi-program

RMK III 623/a

Komenský, Jan Amos (1592–1670): Joh. Amos Comenii Orbis sensualium pictus quadrilinvis emendatus, hoc est: omnium fundamentalium in mundo rerum et vita actionum pictura et nomenclatura Germanica, Latina, Italica et Gallica. Cum titulorum indicibus atque vocabulorum dictionariolis accurante Matthia Cramero, lingv. exotic. professore. Cum gratia et privil. sac. caes. majestatis. regis Poloniae et sereniss. electoris Saxonici.

Noribergae : sumptibus Martini Endteri, MDCCVII.

Kétszázötven évvel ezelőtt, 1773-ban XIII. Kelemen pápa feloszlatta a jezsuita rendet, felgyorsítva egyetemünk állami kézbe kerülésének folyamatát. 1635 és 1773 között számos nagy tudású, kiváló jezsuita oktatott egyetemünkön, tevékenységükkel maradandó nyomot hagyva az intézmény történetében. Szeptemberben a magyar kritikai történetírás atyját, könyvtárunk egykori igazgatóját, Pray Györgyöt mutatjuk be. 

Pray György 1723. január 11-én született Érsekújváron. 1734-ben kezdte meg tanulmányait a pozsonyi jezsuita kollégiumban, 1740-ben kérte felvételét a jezsuita rendbe. Tanulmányai elvégzése után Nagyszombatban kezdett el tanítani, és itt írta első irodalmi munkáját is. 1758-ban kezdte el a hunok és a magyarok eredetéről szóló munkáját, majd 1761-ben kérte a tanári munka alóli felmentését, mert történetírással szeretett volna foglalkozni. A rend elöljárói kérését teljesítették, foglalkozása ettől kezdve „elucubrator historiae Hungariae”, azaz a magyar történelem kutatója. 1761-ben jelent meg első történeti munkája a hunok, magyarok és avarok eredetéről, majd 1768-ig folyamatosan jelentette meg a magyar történelem első korszakáról szóló évkönyveit. 1767-től az uralkodónő engedélyezte, hogy a Magyar Kamara levéltárában folytasson kutatásokat, és az itt található iratanyagról másolatot készítsen. 1770-ben a pozsonyi káptalan könyvtárában talált kódexből 1773-ban adta ki első magyar nyelvemlékünket, a Halotti Beszédet. A jezsuita rend feloszlatása után Mária Terézia 1777-ben Pray Györgyöt az Egyetemi Könyvtár igazgatói feladataival bízta meg. Igazgatósága rendkívül mozgalmas és fontos időszak volt a könyvtár életében. Az uralkodónő ugyanis a nagyszombati jezsuita kollégium egykori könyvtárát az ország tudományos központjává szerette volna fejleszteni. A könyvtár ezért először Budára, majd Pestre költözött, a könyvtári állomány gyarapítása céljából pedig megkapta az eltörölt szerzetesrendek teljes könyvtári anyagát. A könyvtár vezetéséről Pray 1790-ben mondott le, amikor az uralkodó nagyváradi kanonoknak nevezte ki. Utolsó éveit Nagyváradon töltötte, 1801. szeptember 8-án hunyt el. Rendkívül értékes könyv- és iratgyűjteményét még 1784-ben az Egyetemi Könyvtárnak adta éves kegydíj ellenében, végrendeletében 300 forintos alapítványt is tett a szegény egyetemi hallgatók számára.

A Kulturális Örökség Napjai alkalmából restaurátorunk vezetésével a papíröntés és a könyvfűzés technikájából kaphat ízelítőt. Megismerkedhet a könyvfertőtlenítés folyamatával és a régi könyvkötészeti eljárásokkal. Programjainkról további részleteket honlapunkon és itt találhat. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Vezetések helyszíne:

ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltár

1053 Budapest, Ferenciek tere 6.

Vezetések időpontjai:

2023.09.16., szombat – 12:30–13:00

2023.09.16., szombat – 13:30–14:00

2023.09.16., szombat – 14:30–15:00

2023.09.16., szombat – 15:30–16:00

Az ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltár 2023. augusztus 31-én tizenegyedik alkalommal rendezte meg a Hagyományok és kihívások című szakmai konferenciáját. Az idei program keretében Mesterséges intelligencia és könyvtári automatizálás, valamint Közgyűjtemények hálózatban témakörök mentén hallhattak előadásokat az érdeklődők.

Rendezvényünket széles körű érdeklődés kísérte, több mint 120 vendég, gyakorló szakember, egyetemi oktató és hallgató, valamint a szolgáltatópartnerek és a szponzorok képviselői vettek részt programjainkon. A megjelenteket Dr. Kulcsár Szabó Ernőné Gombos Annamária, az ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltár főigazgatója, valamint Dr. Borhy László, az Eötvös Loránd Tudományegyetem rektora köszöntötte.

A nyitóbeszédeket követően Dr. Darázs Lénárd, az Eötvös Loránd Tudományegyetem általános ügyek rektorhelyettese A mesterséges intelligencia szabályozásának etikai és jogi keretei címmel tartott előadást. Garamvölgyi László, az ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltár főigazgató-helyettese az intézmény automatizálással támogatott szolgáltatásbővítéseit mutatta be. Dr. Soós Sándor, az MTA Könyvtár és Információs Központ Tudománypolitikai és Tudományelemzési Osztály osztályvezetője a tudománymetriai elemzések és adatbázisszolgáltatások kihívásait ismertette. A plenáris ülést Winkler Bea, az ÁTE Hutÿra Ferenc Könyvtár, Levéltár és Múzeum könyvtárigazgatójának, ill. az ELTE BTK KITI egyetemi tanársegédjének Mesterséges intelligencia. 67 év, 67 nap, 67 másodperc – az egyre gyorsabban változó világ lehetőségei és kihívásai a könyvtárosok számára című előadása zárta.

Winkler Bea moderálása mellett a délutáni Mesterséges intelligencia és könyvtári automatizálás szekció keretében Parti Ádám osztályvezető (Országgyűlési Könyvtár) az Országgyűlési Könyvtár RFID használatával végzett leltározási munkálataiba engedett bepillantást, Udvardy István ügyvezető (SmartFreq Kft.) az RFID-val támogatott könyvtári automatizálásról, Szabó Tünde igazgatóhelyettes (Méliusz Juhász Péter Könyvtár) pedig a személyre szabott könyvtári szolgáltatásokról és könyvajánló rendszerükről tájékoztatta a szakmai közönséget. Takács Dániel könyvtárvezető (ELTE ÁJK Kari Könyvtár) Mesterséges? Intelligencia? című prezentációját követően Szűcs Kata Ágnes és Simon Eszter digitális tartalomfejlesztők (OSZK Digitális Bölcsészeti Központ) dHUpla: a kézirattól az automatikus nyelvfeldolgozásig címmel tartottak záróelőadást.

A Közgyűjtemények hálózatban című szekciót Gaálné Kalydy Dóra, az MTA KIK általános főigazgató-helyettese moderálta, melynek keretében elsőként Szeberényi Gábor főigazgató (PTE Egyetemi Könyvtár) osztotta meg a Pécsi Tudományegyetemen szerezett tapasztalatait az integrált hálózati működés és szakkönyvtári feladatellátás témaköre mentén. Schlay Georgina muzeológus (ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltár) az egyetemi örökségkoordináció keretében végzett munkát mutatta be. Kelemenné Farkas Katalin (SZTE Klebelsberg Kuno Könyvtára) a MOKKA-R működéséről és fejlesztéséről adott elő, Bergmann Krisztina könyvtárigazgató (ELTE BGGyK Kari Könyvtár) az ELTE könyvtári hálózata minőségbiztosítási rendszerének kialakítási folyamatába, az elmúlt tizenöt év fontosabb szervezeti változásaiba és elért eredményeibe nyújtott betekintést. A szekcióülést Szendi Attila főigazgató (Miskolci Egyetem Könyvtár, Levéltár, Múzeum) Könyvtár, levéltár és múzeum – integrált működési tapasztalatok című prezentációja zárta.

A konferencia az Egyetemi Könyvtárért Alapítvány, a Magyar Könyvtárosok Egyesülete Tudományos és Szakkönyvtári Szekció, a ProQuest és a Tripont támogatásával valósult meg. Az előadások absztraktjai honlapunkon érhetők el. A Hagyományok és kihívások XI. szakmai napról az ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltár tanulmánykötetet tervez megjelentetni, mely elektronikus formában is elérhető lesz az ELTE EDIT repozitóriumában.

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem és elődintézményei vezetőtestületi jegyzőkönyvei már nemcsak a hungaricana.hu portálon, de a Magyar Nemzeti Levéltár adatbázisában, az adatbazisokonline.mnl.gov.hu portálon is elérhetőek.

A Central and Eastern European Online Library (CEEOL) még egy tesztelési időszakot ajánlott fel az EISZ tagintézményei számára. Az adatbázist 2023. szeptember 17-éig az egyetem internethálózatához kapcsolódva lehet tesztelni. Az adatbázis távoli elérése VPN-szolgáltatás igénybevételével lehetséges.

A Közép- és Kelet-Európai Online Könyvtár (www.ceeol.com) a közép-, kelet- és délkelet-európai humán- és társadalomtudományi publikációk teljes szövegű, indexelt dokumentumainak rendkívül specializált és átfogó gyűjteményét kínáló vezető repozitóriuma.

2023 márciusáig a CEEOL több mint 2662 SSH-folyóirat címét tartalmazza több mint 875 000 indexelt teljes szövegű cikkel. A lefedettség havonta 5000 újonnan megjelent folyóiratcikkel növekszik. A benne foglalt folyóiratok jelentős részének az összes évfolyama, teljességre törekedve szerepel az adatbázisban.

Az ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltár három munkatársa 2023. július 17. és 20. között az Erasmus+ ösztöndíj program keretében tanulmányúton vett részt a berlini Humboldt Egyetemen működő, a németországi tudományos egyetemi gyűjteményeket koordináló szervezet meghívására.

A látogatás során munkatársainknak lehetősége nyílt mind az országos szintű, mind az egyetemi szintű gyűjteményi koordinációs tevékenység részleteinek megismerésére. Az egymás eredményeit és problémáit tárgyaló workshopok mellett a berlini kollégák bemutatták az egyetem különböző karain elhelyezett, ezáltal korlátozottan látogatható gyűjteményeiket, azaz a Régészeti Intézet szobormásolatait és az ásatások során előkerült tárgyait; a Természettudományi Kar zoológiai és emberanatómiai tanszékeinek tanulószobáiban és folyosóin elhelyezett kiállításokat, valamint a csak munkatársak részére elérhető, zárt alagsori raktárban lévő művészeti gyűjteményt.

Az egyetem több természettudományos kiállítóhellyel rendelkezik, melyeket szakvezetés keretében látogathattak meg munkatársaink. A Nord Campus területén található TAT – Állatanatómiai Színház épülete az állandó kiállítás mellett számos időszaki kiállításnak is helyet ad, a látogatás során a kínai lábelkötés hagyományáról és a feminizmus kérdéséről szóló tárlatuk volt megtekinthető. A 2021-ben átadott Humboldt Forum épületében az egyetem is kapott egy kisebb kiállítóteret, itt a kortárs szociális, etikai, illetve tudományos kérdéseket feszegető Humboldt Labor látogatható. Ezen kívül még érdemes megemlíteni a Természetrajzi Múzeumot, mely ugyan 2009 óta már nem az egyetem fenntartásában áll, de az ezt megelőző gyűjtőtevékenysége és eredményei még az intézményhez köthetőek.

A tanulmányút rendkívül sok hasznos tapasztalat megszerzésére és értékes szakmai kapcsolatok kiépítésére adott lehetőséget, melyeket a jövőben az egyetemi örökségkoordinációnk munkájában is kamatoztathatunk.

Kétszázötven évvel ezelőtt, 1773-ban XIII. Kelemen pápa feloszlatta a jezsuita rendet, felgyorsítva egyetemünk állami kézbe kerülésének folyamatát. 1635 és 1773 között számos nagy tudású, kiváló jezsuita oktatott egyetemünkön, tevékenységükkel maradandó nyomot hagyva az intézmény történetében. Augusztusban az egyetem történetének egyik első krónikását, Kazy Ferencet mutatjuk be.  

Kazy Ferenc 1695-ben született a Bars megyei Léván. Tizennyolc éves korában lépett be a jezsuita rendbe követve bátyját, Kazy Jánost. A nagyszombati egyetemen többek között teológiát és retorikát tanított. Később Trencsénben, Pozsonyban és Sopronban házfőnök, majd 1748 és 1749 között a nagyszombati Collegium Rubrorum igazgatója volt. Szentiványi Márton tanítványaként Hevenesi Gábor forrásgyűjteményét tanulmányozva történetírással kezdett el foglalkozni. Első történeti műve Koháry István országbíró életrajza volt 1732-ben. Istvánffy Miklós Historiájának folytatásaként megírta a Magyar Királyság 17. századi történetét. A nagyszombati egyetem alapításának századik évfordulójára állította össze az egyetem történetéről szóló munkáját (Historia Universitatis Tyrnaviensis Societatis Jesu). 1759-ben Pozsonyban hunyt el.

Pavao Ritter Vitezović (1652–1713) egy végvári katona családjába született Zenggben, 1652-ben. A zágrábi jezsuita kollégiumban, majd a római illír kollégiumban tanult. 1681-ben jelent meg első munkája nyomtatásban (Apographum ex Joanne Lucio), innentől élete végéig rendszeresen publikált a legkülönbözőbb témákban.

A törökellenes harcokban Erdődy Miklós bán parancsnoksága alatt Međimurje várában szolgált, az 1683-as felszabadító háború kezdetekor részt vett Lendva és Szigetvár ostromában. A háború után Erdődy Miklós udvarának tisztje lett, 1687-ben aranysarkantyús lovaggá ütötték, 1691-ben megválasztották Lika és Korbávia vármegye alispánjának, királyi tanácsos és báró lett. Az 1690-es években visszatért Horvátországba, 1695 és 1706 között Zágrábban nyomdát működtetett. 1706-ban egy tűz elpusztította a nyomdáját, felesége két év múlva meghalt, Vitezović pedig élete végén, 1710-ben Bécsbe költözött. Igazi polihisztor volt: a nyomdászat és történelmi munkái mellett többek között kartográfusként, nyelvészként és költőként is dolgozott. 

A Stemmatographia Vitezović egyik legfontosabb munkája. Először 1701-ben jelent meg, valószínűleg Bécsben (a nyomdahely nincs feltüntetve), ezt egy évvel később egy zágrábi második kiadás követte. A második kiadás előszava szerint az újabb nyomtatásra az első kiadás nagy népszerűsége miatt volt szükség. Heraldikai munka, a négy levél hosszúságú ajánlást 56 lapon 56 címer követi, mindegyikhez tartozik egy négysoros vers is, amely az adott terület címerét írja le. Az első két metszet (Illyricum, Imperium a Nemanide institutum) után a címereket a szerző ábécérendbe sorolta, Albaniától Ungariáig. A képeket egy 11 levélből álló jegyzék követi, amely mindegyik címert pontosan bemutatja és röviden értelmezi. Vitezović itt adja meg azt is, hogy az egyszínű nyomtatásban használt különböző csíkozások milyen színnek felelnek meg a valóságban, ezzel segítve az illuminátorok munkáját (az Egyetemi Könyvtár példánya nem színezett). A kötetet az olvasók köszöntése, a hibajegyzék és Nicolaus Garzia de Londono üdvözlőverse zárja. A Stemmatographiát 1741-ben Hristofor Žefarović szerb nyelvre fordította és kiadta. Az Egyetemi Könyvtár példánya a címlapon olvasható possessorbejegyzés alapján a 17–18. században a szveticei pálos kolostor birtokában volt. 

A kötet ebben az évben az Egyetemi Könyvtárért Alapítvány könyv-örökbefogadási programjának egyik kiemelt darabja. Mentsen meg egy könyvet, fogadja örökbe! Több információért látogasson el honlapunkra: https://konyvtar.elte.hu/hu/tamogatas/egyetemi-konyvtarert-alapitvany/konyv-orokbefogadasi-program

RMK III 608

Vitezović, Pavao Ritter

Stemmatographia, sive Armorum Illyricorum delienatio, descriptio, et restitutio / authore equite Paulo Ritter

[Wien] : [s. n.], [1701]