Egyetemi életrajzi mozaikok – Schönvisner István

Kétszázötven évvel ezelőtt, 1773-ban XIII. Kelemen pápa feloszlatta a jezsuita rendet, felgyorsítva egyetemünk állami kézbe kerülésének folyamatát. 1635 és 1773 között számos nagy tudású, kiváló jezsuita oktatott egyetemünkön, tevékenységükkel maradandó nyomot hagyva az intézmény történetében. Februárban a magyar tudományos igényű régészet atyját, Schönvisner Istvánt mutatjuk be.

Schönvisner István 1738. december 15-én született a Sáros vármegyei Sóváron. Az eperjesi jezsuita kollégiumban folytatott tanulmányok után 1754-ben iratkozott be a Bécsi Egyetemre, majd 1756-ban felvételét kérte a jezsuita rendbe. 1768-ban pappá szentelték, ezután Nagyszombatban és Bécsben tanított. A jezsuita rend feloszlatása után 1777-ben nevezte ki az uralkodó az Egyetemi Könyvtár másodőrévé. Ettől kezdve élete végéig a könyvtár munkatársa maradt, 1794-ben a könyvtár igazgatója lett. Az egyik fontos feladata a könyvtárban lévő éremtár kezelése és gyarapítása volt. Az egyetemen emellett érem- és régiségtant oktatott, az 1794/1795. tanévben az egyetem rektora volt. Tudományos eredményei között szerepel többek között az Aquincumban lévő közfürdő feltárása, Savaria (Szombathely) történetének feldolgozása, Széchényi Ferenc éremgyűjteményének három kötetes katalógusa és a magyar éremtan történetéről írott műve. Hagyatékában több kéziratos munkája maradt fenn, többek között az egyetem történetére vonatkozó oklevelek gyűjteménye, mely ma könyvtárunk kézirattárában található.  

Képünkön egyetemtörténeti kéziratának kezdőlapja látható.

Illusztráció szerzője, forrása:
ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltár