Külső raktárunk költöztetése miatt az ott tárolt könyvek és doktori disszertációk, valamint a könyvtár teljes raktári folyóirat-állománya előreláthatólag 2025. január elejéig nem elérhető. A könyvállományunk nagy része továbbra is kölcsönözhető, valamint friss szakirodalom található a szabadpolcokon. 

Kéziratok

Kódexek

A könyvtár kódexállománya 185 kódexből áll, ezek közül 137 latin, 7 arab, 2 török, 2 etióp, 2 perzsa, 13 szláv, 8 magyar, 6 német, valamint 4−4 görög és olasz nyelvű. A gyűjtemény 14 kódexe corvinaként van számon tartva (Cod. Lat. 1–13, 31), melyeket II. Abdülhamid török szultán ajándékozott az egyetemi ifjúság részére 1877-ben. A kódextár többi kötete a nagyszombati jezsuita egyetem gyűjteményéből és a 18. századi rendfeloszlatás következtében különböző kolostorokból került az állományba.
A kódexek kereshetők a könyvtár online katalógusában, a digitális változatuk pedig elérhető az ELTE repozitóriumában.
A kódexanyagot feltáró korábbi katalógusok:

  • Szilágyi Sándor: Catalogus codicum bibliothecae Universitatis R. Scientiarum Budapestinensis. Budapest, Egyetemi Ny., 1881.
  • Mezey László: Codices Latini medii aevi Bibliothecae Universitatis Budapestinensis. Budapest, Akad., 1961.
  • Tóth Péter: Catalogus codicum latinorum medii aevi Bibliotheca Universitatis Budapestinensis. Bp. 2008.
  • Ralph M. Cleminson: The Cyrillic Manuscript Codices of Budapest University Library = Polata Knigopisnaia: Volume 27–28 (December 1995), 5–12.
  • Kubinyi Mária: Libri manuscripti Graeci in bibliothecis Budapestinensibus asservati. Budapest, Akad., 1956.
  • Vizkelety András: Beschreibendes Verzeichnis der altdeutschen Handschriften in ungarischen Bibliotheken. Bd. 2.: Budapest, Debrecen, Eger, Esztergom, Győr, Kalocsa, Pannonhalma, Pápa, Pécs, Szombathely. Budapest, Akad., 1973.
  • A corvinákról, így az Egyetemi Könyvtár által őrzöttekről is részletes leírást ad az OSZK által létrehozott honlap, a Bibliotheca Corvina Virtualis.
  • A magyar nyelvű kódexek a nyelvemlékkódexek közé tartoznak, ezért részletes leírásuk szerepel az OSZK Magyar Nyelvemlékek honlapján.

Kódextöredékek

Az Egyetemi Könyvtár gyűjteményében számos kódextöredék található, amelyek a 15–17. századi nyomtatott és kéziratos könyvek kötéseiből kerültek és kerülnek elő folyamatosan a restaurálási munkák során. A magyarországi kódextöredékek rendszeres feltárása ennek a gyűjteménynek az anyagával kezdődött Mezey László vezetésével 1972-ben, és 1983-ban jelent meg a 300 kódextöredéket ismertető katalóguskötet:

  • Fragmenta Latina codicum in Bibliotheca Universitatis Budapestinenis. Szerk. Mezey László. Budapest, 1983.

Az 1983 óta kötéstáblákból előkerült újabb töredékekről Tóth Péter két tanulmánya ad tételes leírást:

A kódextöredékek között több kottás kézirattöredék is található. A Digitális Zenei Fragmentológia Kutatócsoport a Fragmenta Manuscriptorum Musicalium Hungariae Mediaevalis (Kottás kódextöredékek a középkori Magyarországról) honlapon teszi közzé a középkori Magyarország területéről származó, magyarországi és külföldi gyűjteményekben őrzött, valamint a Magyarországon fönnmaradt külföldi eredetű középkori és kora újkori hangjelzett liturgikus kódextöredékeket. Az Egyetemi Könyvtárban őrzött anyag a http://fragmenta.zti.hu/forrasok/budapest-egyetemi-konyvtar-kezirat-es-ritkasagtar oldalon érhető el.

Szakrendes kéziratok

Ez a könyvszerűen tárolt kéziratok szakrendes gyűjteményének nevezett állományrész a könyvtár újkori kéziratainak alapgyűjteményei közé tartozik. A szakrendbe sorolt kéziratokat 1880 körül osztották tíz tematikus csoportba (A – teológia; Ab – egyháztörténet; B – jogtudomány; C – államtudományok, politika; D – orvostudományok; E – matematika és természettudományok; F – filozófia; G – történelem; H – filológia és irodalomtudomány; J – katalógusok). A rendkívül gazdag anyag időhatárai a 16. századtól máig terjednek, és jelentős része származik a 18. században feloszlatott szerzetesrendek kolostoraiból.
A gyűjtemény csak kis részben van feltárva az online katalógusban, teljes leírását nyomtatott katalógusokban kell keresnünk.

  • Az állományba a 19. század végéig bekerült dokumentumokat az 1889-ben kiadott Catalogus manuscriptorum Bibliothecae Reg. Scient. Universitatis Budapestinensis című kiadvány vonatkozó kötete tárja fel: Catalogus librorum manuscriptum (Tomus 2., Pars 1.).
  • A könyvtár egy másik kéziratgyűjteményét feltáró kötet 1907-ben jelent meg, és ebben supplementaként közlik a szakjelzetes kéziratanyagnak az eltelt 18 évbeli gyarapodását is. Ennek a katalógusnak a lelőhelye a fent említett kiadvány Catalogus collectionis Kaprinayanae et supplementa (Tomus 2., Pars 3) című kötete.
  • A gyűjtemény legutóbbi katalógusa a 2005-ben megjelent, Knapp Éva által összeállított Catalogus librorum manuscriptorum Bibliothecae Universitatis R. Scientiarum – Pótkötet a szakrendbe sorolt kéziratokhoz című kiadvány, amely az előző katalógusok megjelenése óta állományba vett anyagot tárja fel.
  • A gyűjtemény egyháztörténeti részében (AB-szak) található 18 db ún. habán kézirat, amelyeknek részletesebb leírását Kirner Adalbert Bertalan Budapesti baptista kódexek Kirner-féle elnevezésben a Kir. M. Pázmány Péter Tudományegyetem könyvtárában című munkája tartalmazza (1942).

Levélgyűjtemények

Az Egyetemi Könyvtár oklevélgyűjteménye két részre tagolódik:

  • a Diplomata autographa (DiplAut)
  • és a Litterae et Epistolae Originales (LEO) gyűjteményekre, melyek középkori és kora újkori iratokat tartalmaznak.

A Diplomata Autographa 59 db Pray György történeti forrásgyűjteményéből elkülönített, pergamenre írt oklevélnek minősített egyleveles kéziratból áll. A LEO alapállománya szintén Pray György gyűjteményéből, mindenekelőtt a Collectio Prayana 58. és 59. kötetéből származik, és több mint 1.700 dokumentumot foglal magába.
A mohácsi csata előtti oklevelek leírása megtalálható a Sölch Miklós által összeállított Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Könyvtárában és Egyetemi Levéltárában őrzött 1526 előtti oklevelek és iratok jegyzéke című kiadványban (Egyetemi Levéltár – Egyetemi Könyvtár, 2005). Ezek az oklevelek a könyvtár online katalógusában is kereshetők.
A Mohács utáni gyűjteményrész DiplAut- és LEO-katalógusai az 1894-ben kiadott Catalogus manuscriptorum Bibliothecae Reg. Scient. Universitatis Budapestinensis című kiadvány vonatkozó kötetében találhatók: Catalogus litterarum originalium ac collectionis Hevenessianae et Prayanae (Tomus 2. Pars 2.).
Az ez utáni gyarapodás az 1907-es Catalogus collectionis Kaprinayanae et supplementa (Tomus 2., Pars 3) című kötetben kapott helyet.
A két levélgyűjteménynek ezekben a katalógusokban nem szereplő részéről Tóth András 1956-ban összeállított Az Egyetemi Könyvtár Kézirat- és Ritkaságtárának gyarapodása 1894 óta. III. LEO című gépelt kézirata ad eligazítást.

Jezsuita történészek forrásgyűjteményei

A három jezsuita tudós, Hevenesi Gábor (1656–1715), Kaprinai István (1714–1786) és Pray György (1723–1801) kéziratgyűjteménye az Egyetemi Könyvtár legértékesebb állományrészeinek egyike. A tudósok a teljességre törekedve próbálták meg a Magyarország történetére vonatkozó összes dokumentumot összegyűjteni, lemásolni, rendszerezni, hatalmas anyagot hozva létre oklevelekből, levelekből és történeti művekből.
Ezek a forrásgyűjtés-sorozatok a XVIII. század végén és a XIX. század elején különböző úton jutottak az Egyetemi Könyvtárba. Az anyag első rendezése után mindhárom kollekció lényegében bontatlan maradt mindaddig, amíg Szilágyi Sándor igazgató el nem rendelte az eredeti okleveleket tartalmazó kötetek szétbontását. Így került át a Pray-kollekció néhány kötetének (58., 59.) anyaga a Hevenesi-gyűjtemény 68. és 74. kötetével együtt a Litterae et epistolae originales gyűjteménybe.
A három gyűjtemény terjedelme mintegy tizenöt folyóméter. Forrásértéke a magyar történelem, művelődéstörténet kutatásában felbecsülhetetlen. A nagyobbrészt latin nyelvű anyag viszont nemcsak a magyar, hanem az európai középkorral és újkorral foglalkozó szakemberek számára is nagy jelentőséggel bír.
A Hevenesi-, Kaprinai- és a Pray-gyűjtemény teljes egészében kereshető a könyvtár online katalógusában, és a dokumentumok digitalizált változatai is elérhetők az ELTE repozitóriumában.

Céhlevelek

A céhlevelek gyűjteménye (Litterae Coehales) Magyarország egyetlen nagyobb céhlevélgyűjteménye, amely mintegy 850 tételével az 1848 előtti gazdaságtörténet értékes forrása. Katalógusa, a 19. század végén kiadott Catalogus manuscriptorum Bibliothecae Reg. Scient. Universitatis Budapestinensis a Catalogus librorum manuscriptum (Tomus 2., Pars 1.) című kötetben található, és mesterségenként csoportosítva sorolja fel a dokumentumokat.
A katalógus 18 évvel későbbi kiegészítése a kiadvány egy másik kötetében, a Catalogus collectionis Kaprinayanae et supplementa (Tomus 2., Pars 3.) címűben kapott helyet.

Tudóslevelezés

A 18. századi kéziratokat tartalmazó gyűjtemény főleg jezsuita, vagy a jezsuitákkal kapcsolatban álló tudósok missziliseit tartalmazza. A mintegy 970 db dokumentumban Tóth András 1989-es kéziratos katalógusa igazít el.

Kéziratos fordításgyűjtemény

420 db gépelt kézirat alkotja azt a gyűjteményt, amely külföldi, idegen nyelvű humántudományi szakkönyvek vagy azok részleteinek fordításait tartalmazza főleg a kultúra, szociológia, filozófia, történettudomány területéről. A dokumentumok az MSZMP Központi Bizottsága Politikai Főiskolája könyvtárából kerültek az ELTE könyvtári állományába. Ezek az 1989 előtt itthon nem elérhető, többnyire tiltottnak vagy üldözöttnek minősített művek a pártapparátus vezetőinek, oktatóinak készülhettek. Több mű fordítója elismert filozófus, szakember, és olyan munkák is vannak közöttük, amelyeket azóta sem fordítottak le magyarra. Az online katalógusban kereshető a gyűjtemény, olvasása a kutatóteremben lehetséges.

Disszertációk

Az Egyetemi Könyvtár gyűjti az ELTE-n megvédett doktori disszertációkat, melyek teljes állománya kereshető az online katalógusban. A 2013. augusztus 1-je után indult doktori eljárásokban keletkezett disszertációk nyilvánosan elérhetők az EDIT-ben, a korábbiak pedig – a digitalizálásnak köszönhetően folyamatosan gyarapodva – az olvasótermi dedikált terminálról. A gyűjtemény jelenleg kb. 14.000 disszertációt tartalmaz.