Az 1874-es leltárjegyzék dicséretét már „elzengtük”, azt gondolhatná az ember (Nem történész), felesleges tovább leltárkönyvekkel bajmolódni, ám ez koránt sincs így. Ez a német nyelvű jegyzék, ahogy minden előző, ugyanis megérdemli kitüntető figyelmünket, akkor is, ha tudjuk, hogy szerzője, 1874-ben, az V. fejezetben, magyarul, lényegében megismételte a korábban elkészített leltárlista vonatkozó passzusait és nem válasz arra a kérdésre, hogy mikortól rendelkezett a könyvtár ezzel, vagy azzal, adott esetben a Coronelli-féle ég- és földgömbökkel.
Nem korabeli sajtónyilatkozatra, nem hagyományos értelemben vett könyvtárismertetőre, nem könyvtártörténetről szóló alapvetésre hivatkozunk, nem is egykori kollégák írásaira. Egy kevéssé ismert, ám fontos forrást ajánlunk az olvasó figyelmébe. (Megkockáztatjuk, egyes passzusaiban máig ható érvényességgel.)