2025-ben ünnepli a Magyar Tudományos Akadémia fennállásának 200. évfordulóját. Tagjai közt egyetemünk számos kiváló diákja és oktatója megtalálható, akik nemcsak az akadémia, de intézményünk történetében is nyomot hagytak. Bay Zoltán (1900–1992) fizikus, egyetemi tanár 1945-től volt a Magyar Tudományos Akadémia tagja.
Bay Zoltán gimnáziumi tanulmányait a Debreceni Református Kollégiumban, majd egyetemünk matematika–fizika szakán végezte. Példaképe, Eötvös Loránd hatására döntött a természettudományos kutatások mellett. Egyetemi évei alatt az Eötvös Collegium tagja volt, majd az egyetem Elméleti Fizikai Tanszékén lett tanársegéd. 1926-ban a legmagasabb, azaz sub auspiciis gubernatoris kitüntetéssel szerezte meg a doktori fokozatot fizikából. A berlini és a szegedi egyetemen töltött évei után 1936-ban habilitált a budapesti tudományegyetemen. Kutatómunkáját az Egyesült Izzó vállalat laboratóriumában és a Budapesti Műszaki Egyetemen folytatta. Ebben az időszakban több találmánya kapott szabadalmat, mint például a nagyfeszültségű gázcsövek vagy a rádió-vevőkészülékek áramköreinek fejlesztése. A világon először alkalmazta a másodlagos elektronsokszorozás elvét az atomszámlálásban, és ma ez képezi az alapját a gyors atomszámlálásban alkalmazott minden eljárásnak. A második világháború alatt ellenállási mozgalmat szervezett, és vállalta egy titkos rádióadó megépítését. 1946 decemberében a háború alatti tevékenységéért Szent-Györgyi Alberttel együtt megkapta a Szabadság Érdemrend ezüst fokozatát. 1945 nyarán kezdte el kutatócsoportjával azokat a kísérleteket, amelynek során Európában először sikerült radarvisszhangot észlelni a Holdról. Az ezzel elvégezhető távolságmérések sokat pontosították ismeretünket a naprendszerbeli távolságokról. 1948-ban emigrációba kényszerült, és az Amerikai Egyesült Államokban lett a kísérleti fizika professzora, és együtt dolgozott Szent-Györgyi Alberttel és Neumann Jánossal. 1955-től a Nemzeti Szabványügyi Hivatalban dolgozott, és elsősorban a fénysebességen alapuló hosszmértékegység-szabvány bevezetéséért küzdött. Munkásságában rendkívüli fontosságot játszott a mérés. Meghatározó szerepe van a korszerű méréstechnika kialakításában, ezen belül is a rendkívüli pontosságú idő- és hosszmérési eljárások kialakításában. Eredményei jelentősen hozzájárultak az űrtechnika fejlődéséhez és a globális helymeghatározó rendszer (GPS) kidolgozásához. Hagyatékának egy része levéltárunkban található.