A hónap műtárgya – Kacsacsőrű emlős (Ornithorhynchus anatinus)
Az ELTE Természetrajzi Múzeum Biológiai és Őslénytani Kiállításának egésztestkészítményei az állati sokféleséget hagyományos módon mutatják be. Áttekintést adnak az állatvilág nagy csoportjairól, a távoli tájak egzotikus élőlényeitől a közvetlen környezetünkben élő fajokig. A kiállított példányok egy része mára féltett ritkaság lett elterjedési területén, mint a kacsacsőrű emlős (Ornithorhynchus anatinus), amely Ausztráliában és Tasmániában természetvédelmi oltalom alatt áll.
A zoológusok a kacsacsőrű emlőst 1798-ban ismerték meg, miután Új-Dél-Wales kormányzója egy példányt (valójában egy bőrt) Angliába küldött. A tudósok egy része szándékos megtévesztést gyanított a hódra emlékeztető farok, a vidráéhoz hasonló tömött bunda és főként a szájat alkotó, csőrre emlékeztető lapos szaruképződmények miatt. Gyanakvásukat azonban a további példányok tanulmányozása során tanácstalanság váltotta fel. A Linné által alkotott rendszerbe ugyanis sehogyan sem illeszkedett a furcsa jövevény: prémje alapján emlősnek tűnt, azonban kloákája volt mint a hüllőknek, ráadásul csőre, amely a madarakra utalt. Testfelépítésének behatóbb tanulmányozása során kiderült, hogy vannak tejmirigyei, így utódait tejjel táplálja. Ugyanakkor a belső ivarszervek és a kloáka miatt a tojásrakás tűnt valószínűnek, és a szaporodás e két módja összeegyeztethetetlennek tűnt: a kor jeles anatómusait megosztotta a téma. Évtizedek múltán, 1884-ben a bizonyító erejű megfigyelésről egy fiatal skót zoológus négyszavas táviratban számolt be: „Monotremes oviparous, ovum meroblastic.” Ezzel bizonyossá vált, hogy a kacsacsőrű emlős valóban tojásrakó, és a pete barázdálódása a hüllőknél és madaraknál ismert módon történik.
Gyűjteményünk egyik példánya még a fentiek ismerete előtt, 1872-ben került beszerzésre a londoni Edward Gerrard és Fiai cégtől, Európa egyik legjelesebb preparátorműhelyéből. Másik példányunk eredetéről csak annyit tudunk, hogy az orvoskar tanulógyűjteményéből került át az akkor még a bölcsészkarhoz tartozó Állatrendszertani Intézetbe 1939-ben, miután az orvoskaron megszűnt az általános állattan oktatása.
Írta: Török Júlia Katalin adjunktus, ELTE TTK Állatrendszertani és Ökológiai Tanszék