Leltározni, felmérni a meglévő, ránk maradt, fellelt vagy hivatalosan átadott, illetve átvett vagyontárgyakat, listázni őket, számokban, mérhető mennyiségekben rögzíteni mindezt régi óhaja az embernek. Feljegyzések és leltárlisták készültek is már a régi rómaiak óta.
És az idő előrehaladtával e kibontakozó gyakorlat folyamatosan finomult, tökéletesedett, eljárásrendek, típusok alakultak ki, az „inventáriumok”, leltárlisták, leltárkönyvek kezdtek egyre jobban hasonlítani egymásra. Azzá váltak, ami a lényegük. Ingó és ingatlan vagyontárgyak lehetőség szerint szűkszavú, tételes, gondos, számbavételévé, felsorolásává. Ha tükröződött „szemléletükben”, megfogalmazásukban, nyelvezetükben valamennyi információ az összeállítójukra, a listakészítő korára, vagy bármi egyéb körülményre vonatkozóan az lassan, de folyamatosan eltűnt. Maradt viszont a nem kellően dicsérhető, rögzített tény.
A könyvtárpalota új épületének történetében kivételesen fontosnak bizonyuló leltárkönyvek sorát Szilágyi Sándor halálát követően újabb jegyzőkönyv és átadás-átvételi jegyzék zárja. 1899–1900 fordulópont a könyvtár életében, a haláleset kikényszerítette igazgatóváltás egyúttal egy új korszak kezdetét, az új igazgató személye pedig (az addigi teljesítményei alapján a hozzá fűzhető remények), lényegében az európai értelemben vett modern egyetemi könyvtári elvárások megteremtésének lehetőségét ígérik.
„E leltárjegyzék 1899. december 18-án a könyvtár átadására és átvételére kiküldött bizottság előtt bemutattatott.”– jegyezte fel Dr. Máthé Sándor helyettes igazgató a könyvtárat átvevő Dr. Ferenczy Zoltán számára az elkészült leltárjegyzékre. Nézzük, mit tartalmaz ez a jegyzék!
- Rögzíti a tereket, amelyeket a könyvtár az épületben ekkorra „meg-, ill. visszaszerzett”, és amelyekben berendezkedhetett.
- Rögzíti a megőrzött berendezési, használati tárgyak minden darabját egészen a tisztítószerekig.
- Rögzíti ezek épületbeli helyét, számát, típusát, anyagát, és ha szerény mértékben is, milyenségét.
- Rögzíti a fontosságuk sorrendjében a könyvtári „üzemmenet” helyszíneit, azok eszközellátását, e használati tárgyak napi használatára vonatkozó háttérinformációt.
A nagy tételben előforduló asztalok, székek, karosszékek, padok, szekrények, polcok, tárlók, „hágcsók” és egyebek felsorolásától eltekintünk, a teljes listát, kérjük, itt keresse!
A Nagyolvasóteremben kapott helyet a fali óra gömbölyű keretben, vélhetően Králik mesteré. Ott vannak a könyvtáskák, amelyekben a galériáról kért könyveket eresztették le, s melyhez a galérián ma is látható, az olvasói tér fölé kinyúló korlátrudak szolgáltak, a hőmérők, mert komoly gondok akadtak a hőmérséklettel az egész házban. A csengettyűk, amellyel a szolgálattévő könyvtártiszt a szolgákat hívta, és egy földgömb, az olvasók napi használatára. Hogy melyik, milyen, nem derül ki a jegyzékből.
A metszetszobában „a könyvállványokon, kályhán és vízvezeték” -en kívül ott található 6 falitérkép, egy keretes falikép, továbbá a corvinák ládája.
Az első emeleti igazgatói szobában a fényezett szekrények, bőrszékek és egyéb szokványos berendezési tárgyak mellett egy domborművű falitérkép, 13 különféle falikép, porcelán, tintatartó stb.
Az első őri szobában található „valami Ferenczy-féle magántulajdon”, (fontosnak tartották megnevezni), 2 földgömb, Zrínyi-mellszobor, 2 hőmérő, falióra (!), gázcsillár, a könyvtárépület 4 építészeti tervrajza fakeretben és 9 falikép.
A segédkönyvtári szobában a bútorok mellett tintatartó, tolltartó, itatókészülék, bélyegző szerepel a nyilvántartásban.
A katalógus teremben szintén 2 rend tintatartó, tolltartó, itatókészülék, bélyegző, továbbá 5 lámpagyújtó lelhető fel a leltárjegyzék szerint.
Az ún. hivatali előszobában a politúrozott és festett szekrényeken kívül e lista felsorolja a kulcstartót, a villámtelepek szekrényét, az írógépet, a Pasteur-féle vízszűrőt és a sokszorozó gépet.
A másodőri szobában a Térítvény- és Wertheim-szekrényt, valamint Pázmány Péter arcképét tartották nyilván.
Az első emeleti folyosót 2 zászló, 4 könyvszekrény, a „Closet mellett franczia szekrény, magántulajdon”, kézi fecskendő, kézi lámpa és „vashágcsó” tárolására használták.
Az I. emeleti I. számú könyvtárteremben 1 db „régi földgolyót” vettek leltárba.
Az I. emeleti II. számú könyvtárteremben egy másik „régi földgömböt” és „5 könyvszállító kocsit” tároltak.
Az I. emeleti III. sz. könyvtárteremben a tárlókon, létrákon túl a „könyvszállító tolókocsi” került megemlítésre.
Az I. emeleti IV. sz. könyvtárterem Regényteremként híresült el.
A földszinten a theológiai teremben lévő egyetlen karosszéket érdemes kiemelni.
A Hírlapszobában többek között kétágú gázlámpát, 2 földgömböt (!), bélyegzőt őriztek.
A tanári dolgozóteremben kerekasztal vászonnal bevonva, 1 hőmérőt, a gázcsillárt és a petróleumlámpát tartották érdemesnek nyilvántartásba venni.
Hírlap-könyvtermekben „bőrdíván” és könyvszállító tolókocsik találhatók a listázott tételek sorában.
A II. emeleti előszobában „kétágú gázlámpát” tartalmaz a leltár.
A II. emeleti folyosón könyvszekrények, hágcsók, gázlámpa stb. lelhető fel.
A II. emeleti I.- III.számú könyvtártermekben, továbbá a II. emeleti IV. számú (kézirati) könyvtárteremben egy léghuzat ellen védő üvegfalat jegyeztek fel a hagyományos bútorzat mellett.
Az I. lépcső bútorzatát szintén nyilvántartották, amint a csarnokban és a ruhatárakban elhelyezett gázcsillárt, egy valódi és négy álcsillárt, levélszekrényt, valamint egy használati utasítást is fakeretben.
A Garay-szobor, mely akkoriban még fatalapzaton állt, vélhetőleg a főlépcső pihenőjén kapott helyet. A főlépcsőnél két kandelábert és egy fakeretben kihelyezett tájékoztatót szerepeltet a leltárjegyzék.
Kicsivel többet tudhattunk meg a földgömbökről, szám szerint hét darabról, melyek közül a két régi talán az olasz gömböket jelentette. Bár azonosításukról változatlanul le kell mondanunk. Pontosabb képet alkothatunk arról, hányféle könyvtári terem állt a könyvtár rendelkezésére. Kiderülhet, hogy a termekben, gyűjteményekben való gondolkodás lehetett például az oka annak a későbbi kritikának, miszerint szépirodalmi művek vonatkozásában rosszul áll az intézmény, miközben a tényleges, napi olvasói forgalom terei változatlanul a Nagyolvasó, tanári, valamint hírlaptermek voltak. Hányféle létra, hágcsó és egyéb könyvtári segédeszköz szolgált ekkoriban a házban, hol volt léghuzat ellen védő üvegfal, ablakszárny stb. Ha nem is azonosítható minden falikép, az egyértelmű, hogy a belső terek díszítésére igen nagy gondot fordítottak. Az azonosíthatatlan faliképek, térképek, földgömbök, festmények és egyéb dísztárgyak viszonylag nagy száma feledtetheti, hogy például a festmények esetében mindössze az „Őfelségéről” készült nagyolvasótermi olajfestmény és Pázmány Péter arcképe lett nevesítve. Külön történet a világítás kérdése, gázlámpáké, gázcsillároké, utóbbiakról érdekességként, hogy az aulacsarnok megvilágítására ekkor egy gázcsillár és négy álcsillár szolgált, azaz a csarnok szerény megvilágítással rendelkezett. A gázellátás ingadozásai miatt az intézmény nem tehette ki magát annak a veszélynek, hogy ne tudja biztosítani a folyamatos működést, ezért a sok egy-, kétkarú gázlámpa a frekventált helyeken égett. Az aula megvilágítását egyetlen gázcsillár biztosította. Érdekes az is, milyen sorrendben tartotta fontosnak dr. Máthé a leltározandó tárgyakat megemlíteni. A könyvtárigazgatói magánlakrész, ahogy egyetlen természetbeli lakás sem, nem tartozott a könyvtári terekhez. Előbbi értékes berendezési tárgyait és a lakást Szilágyi halálát követően májusig a családjával együtt lakó Mayer–Szűcs–Pettkó rokonság örökölte, ám e berendezési tárgyakat rögzítő hagyatéki irat hiányában egyelőre nem tudható, mi minden tartozott ennek a nem akármilyen lakrésznek a berendezési tárgyaihoz, és került viszontadományozással a könyvtár tulajdonába.
Szerző: Kazimír Edit