Due to the relocation of our external warehouse the books and doctoral dissertations stored there, as well as the entire stock of the library's periodicals, will be unavailable until the beginning of January 2025. Many of our books are still available for loan and current literature can be found on the open shelves.

Amit az Egyetemi Könyvtárról tudni érdemes. A könyvtárpalotáról és „házon kívüli gondjairól”

A Ferenciek terén álló Egyetemi Könyvtár közismert volt mindig is az Irányi utca és a Reáltanoda utca sarkán. A jellegzetes szegélyépület ékessége a folyamatosan átalakulásban lévő, ennél fogva folyamatosan nevet változtató belvárosi térnek, mely a jó darabig szűnni nem akaró önfeledt átnevezési kényszerek áldozatává vált. Ki-ki generációja tagjaként emlékezhet rá. Így váltottunk, csak az új épület fennállását tekintve, Barátok teréről Ferenciek terére, Károlyi Mihály utcáról Felszabadulás térre, majd Ferenciek tere 6. számra, noha a ház nem mozdult sehova, és egy darabig két címmel is rendelkezett, de ez egy hosszú történet.

A könyvtárpalota említett „házon kívüli gondjait” is érdemes a nevezetes Klösz-féle Vasárnapi Újságbeli képtől eredeztetni. Persze, a szándékunkban megerősített több külső épületfotóra, klasszikus Klösz-felvételekre történő hivatkozás „saját jogon” történik, mert Klösz György idején e műhely Egyetemi Könyvtárhoz köthető kapcsolata kivételesen szoros viszony volt. Klöszhöz jártak Szilágyi idején az Egyetemi Könyvtár munkatársai fényképezkedni hivatalból, valamint magán célra. (Szinnyei-napló)

Kezdjük innen, „in medias res”:

1885/86 / 710. sz. Szilágyi levele a „Tekintetes Mérnöki Hivatalnak Budapesten”:

„Tek. Mérnöki Hivatal! A tek. Mérn. Hivatal által, mint az Egyetemi Könyvtár igazgatója megidéztettem az iránt, hogy a Könyvtár épületein levő utcza és házszámot mutató tábla piszkos állapotban tartatik és minek folytán annak tartalma ki sem vehető.

A te. Mérnöki hivatal értesítése folytán meggyőződtem a felől, hogy nem a tábla tisztán nem tartása folytán nem vehetők ki az oda írt betűk és szavak, de mert azokról a festék lekopott, miről biz’ nem én, hanem az idő viszontagságai tehetnek egyedül. Ennél fogva felkérem a tek. Mérnöki hivatalt, hogy ezen betűk kifestése által annak használhatóvá tételét eszközöltetni méltóztassék. Hivatalos tisztelettel […] Bpest, 1885. október 9.” Majd tíz év telt el az átadást követően.

Mert hogy a „háznak, fontos hely lévén, elérhetőnek, azonosíthatónak kellett lennie mindenki számára. Egy piszkos állapotú utcatábla pedig sokat rontott az intézmény megítélésén, miután az épület központi helyen, a város pesti oldalának „kellős közepén” állt, jelentős forgalommal, közel minden, vagy majdnem minden fontos hivatalhoz.

Az új épületben lakó könyvtár és a város érdekei azonban nem mindig fedték egymást, hogy finoman fogalmazzunk. Már 1880-tól komoly gondok adódtak abból, hogy hol a főbejárat előtti téren, hol átellenben, hol pedig közvetlenül az épület előtt bérkocsik, fiákerek állomásoztak, ennek minden kellemes és kevésbé kellemes velejárójával, azaz a könyvtár számára, különösen nyáridőben kevéssé örvendetes viszonyok kezdtek állandósulni. Szilágyi panasszal élt (1880/127 sz.), mire Kammermayer Károly főpolgármester, az épület előtti tér rendezéséhez kívánván kötni az intézkedést, türelemre intette Szilágyi Sándort. (1880. 07. 22/ 72. sz. / Kammermayer Károly levele Szilágyihoz az épület előtti tér rendezése tárgyában.)

Ezzel a tisztázatlan viszonnyal hosszú, máig véget nem érő történet vette kezdetét, jobban mondva folytatódott, hiszen a lovaskocsiforgalom már korábban is gondokat okozott, szállt a por mindenhová.

A bérkocsis forgalom lényegében a tízes évekig egyenletesen és folyamatosan növekedett, következésképp e bérkocsiállomás, a kocsik száma, a lovak okozta piszok, valamint a kocsisok viselkedése áldatlan viszonyokat teremtett a könyvtár számára. Az akkor még nyitható, három nagy főhomlokzati ablakon keresztül beáradó állandó utcazajról, porról, bűzről beszélünk.

1925-1926 körül szorulnak ki a bérkocsisok a térről. Igen ám, de ide költözött az épület elé a taxi, először a piros. Az állandósuló panaszokra tekintettel át kellett rendelni a taxidrosztot, valamint a köztisztasági vállalat kihelyezett szemetesládáját, majd 1931-től itt „állomásozott” az utódcég, a kék taxi, amelynek forgalma egy 1936-ban meghozott átrendelési határozatig „boldogította” a házat.

A ház körüli viszonyok kezdeti rendezettlensége gondot okozott, és nyilván hozzá járult ahhoz, hogy valamelyest történt kordában tartásukra a portás lehetett kiszemelve. Fontos lehetett, hogy a portás értsen, kezelni tudjon „egyebeket is”, a hagyományos portási feladatokon kívül. Beszélnie kellett például a magyar nyelven kívül németül, és kívánatos volt e szolgálat ellátásához némi jómodor is. Még a kezdeti időszakban, az átadást követően egy Horvát Árpád által jegyzett rektorhoz intézett levél őrzi ennek az igazgatói éberségnek, és az ezzel járó „vizsgálatnak” a nyomát, amelyből kiderül, hogy az akkor felveendő kapus német nyelvben való jártasságát tekintve megbukott. A jelölt, Tóth János „teljesen hasznavehetetlennek” bizonyult. A későbbi időszakban e könyvtárigazgatói buzgalom alább hagyott.

Hosszú ideig állandónak minősíthető gond volt később a nyilvános illemhely kérdése. Egy 1930-as fotó rögzíti a „zöld villamos”, azaz a nyilvános illemhely meglétét a könyvtárpalota előtti téren. A könyvtár nem engedett be boldog-boldogtalant, nem volt, nem akart közszolgálati intézmény lenni ebben az értelemben.

A szomszédságra is akadt panasz kezdetektől fogva. 1881/ 82. / 87. sz. / 1881. 11. 18. Szilágyi a IV. és V. alkapitányságra, valamint a Kapitányi Hivatalhoz beadványt intézett, melynek tárgyát a Barátok tere 4. sz. alatt működő Éder Antal Gyula-féle dynamit– és robbanószer-kereskedés képezte. (Előzménye: 1881/82 / 10. sz. / szept. 15)

A felsoroltak mindegyike e központi hely velejárója volt. A könyvtár pedig úgy védekezett, ahogy erre módja nyílt.

Szerző: Kazimír Edit

Source/author of illustration:
Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.06.054