A kommunista diktatúrák történetét, az elnyomó rendszerek működését és természetét kutató, Pulitzer-díjas írónő, aki a jelenlegi lengyel külügyminiszter, Radoslaw Sikorski felesége, teljesség igényű áttekintést ad Kelet- és Közép-Európa szovjet leigázásáról. Nem elsősorban eseménytörténetet ad elő, hanem azt vizsgálja, milyen úton-módon épült ki a kommunista hatalom a Balti-tengertől az Adriáig, miként vettek részt az adott országok kommunistái -- a szovjet fegyverek támogatásával -- a helyi diktatúrák kiépítésében, és főként hogyan lehetetlenült el a kisemberek élete, akik úgy szerettek volna boldogulni az életben, hogy ne kelljen kompromittálni magukat a hatalom oldalán. A szerző két korszakot különít el Kelet- és Közép-Európa II. világháború utáni történetében: az első 1944/45-től tart 1953-ig, amikor úgy tetszett, Európa keleti felén létrejött a homogén szovjet típusú diktatúra; a második korszak a klasszikus sztálinizmus uralmát, illetve annak lassú és kínos erózióját írja le 1956-ig, a magyarok forradalmáig. Hatalmas, történelmi forrásdokumentáción alapuló tényanyagon mutatja be Kelet- és Közép-Európa szovjetizálását, a helyi kommunisták kollaborálását a megszállókkal. A kollaboránsok között megkülönböztet hithű embereket és szimpla karrieristákat, illetve a kettő keverékét. Kitér a belbiztonsági erők megszervezésére, a különböző erőszakos módszerekre, kínzásokra, internálásokra, büntetésekre, megbélyegzésekre, vagyis a lakosság osztály- és etnikai alapú tisztogatására, továbbá az ifjúsági mozgalmak és a propaganda hathatós szerepére, az elnyomó politika és a gazdaság összefüggéseire. Imponáló adattömeg földolgozásával rajzolja meg a reakciós ellenség fölszámolására hozott intézkedések históriáját, a létrehozni kívánt embertípus, a homo sovieticus alakját, a szocialista realizmus jelszavával működtetett kulturális politikát, és rengeteg emberi sors, tragédia példáján keresztül bemutatja a diktatúrához fűződő emberi viszonyok lehetséges típusait az együttműködéstől a passzív ellenálláson át a forradalomig. Applebaum tehát a kelet- és közép-európai országok szovjet katonai megszállásától az 1956-os magyar forradalom leveréséig követi nyomon a térség elnyomó rendszereinek históriáját, rajzolja meg jellegüket, elnyomó természetüket. A szerző a brutális módszerek, az elnyomó, megfélemlítő apparátusok működésére számtalan példát hoz, idézve a Sztálinnak tulajdonított mondást, miszerint Ha rántottát akarunk enni, előbb fel kell törni a tojást.
"www.kello.hu minden jog fenntartva"