"Varázslók pálcája" - december 6. péntek 18:00 - Lábass Endre vendége Mándy Ivánné Dr. Simon Judit fül-orr-gégész főorvos

2013/2014-es tanévben is folytatódik a 2011 tavaszán megkezdett „Varázslók pálcája” beszélgetéssorozat , melyet Lábass Endre, az Egyetemi Könyvtárral évtizedek óta szoros kapcsolatban álló festőművész-író folytat művész és tudós barátaival.

A beszélgetéssorozat nem a hagyományosan megszokott író-olvasó találkozók forgatókönyve szerint zajlik, egyediségét a kérdező és vendégei közötti bensőséges kapcsolat adja, elmosva a „kérdező-kérdezett” viszony szokásos határait. Az így megszülető beszélgetések nem csupán megismertetnek az adott vendég munkásságával, művészi vagy tudományos hitvallásával, hanem önmagukban is egyfajta kulturális, művészeti élménnyel ajándékozzák meg a hallgatóságot.

 

5. beszélgetés:

Vendég: Mándy Ivánné Dr. Simon Judit

Dr. Simon Judit fül-orr-gégész főorvos évtizedeken át gyógyította egy szegény pesti kerület betegeit - érdekes így, írók, táncművészek, zenészek és házakat tervező építőművészek életrajzai mellett elgondolkodni ezen, mi is egy orvos életműve... mik az ő kötetei? Figyelemmel, sőt tisztelettel kezelt idős emberek? A meggyógyítható meggyógyítottak ezrei? Gondolom, talán igen. Csakhogy Simon Judit mesebeli orvos, hiszen könyvekről is gondoskodik, egész kis könyvgyerekcsapat védőangyala. Körülötte jelenések zajongnak, rajcsúroznak, az egyik legkülönösebb magyar író művei. Judit ugyanis Mándy Iván felesége. Legjobb barátja, igazi Társa - amilyenre legtöbben egész életünkben hiába várunk -, tehát élete szerencséje.

Időpont: 2013. december 6., péntek, 18:00
Helyszín:  ELTE Egyetemi Könyvtár Nagyolvasó,1053 Budapest, Ferenciek tere 6.

A rendezvény a Nemzeti Együttműködési Alap és az Egyetemi Könyvtárért Alapítvány támogatásával valósult meg.

Kérdezték egyszer, naná, hogy Mándy tanítványa vagyok-e, meg, hogy mit tanultam tőle. - Hohó, az ilyen válaszokban már gyakorlott voltam ám!  Ha festő mesteremről, Kokasról kérdezgettek, már kivágtam, hogy szinte semmit, csak az életemen át tartó csavargást tanultam tőle. Ezeket tartottam giccsmentes, mégis szívből romantikus válaszoknak. Na, és akkor jött a Mándy Ivános kérdés, hogy tőle, őtőle mit tanultam? - Semmit, mondtam egyből - Barátság? - Dehogy. - Rójuk-e együtt Pest utcáit? - Na nem. - Hogy hasonlítunk-e? - itt egymásra néztünk barátilag, de idegenkedéssel - Na nem. - Hát akkor mégis mit tanultál Mándy Ivántól?! - Öregem, ha mindenképpen válaszra vársz, megoperáltatta mindkét szememet, és neki köszönhetem, hogy látok.

(Napház, 2013. december 4. szerda)