Az ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltár 2023. augusztus 31-én tizenegyedik alkalommal rendezte meg a Hagyományok és kihívások című szakmai konferenciáját. Az idei program keretében Mesterséges intelligencia és könyvtári automatizálás, valamint Közgyűjtemények hálózatban témakörök mentén hallhattak előadásokat az érdeklődők.

Rendezvényünket széles körű érdeklődés kísérte, több mint 120 vendég, gyakorló szakember, egyetemi oktató és hallgató, valamint a szolgáltatópartnerek és a szponzorok képviselői vettek részt programjainkon. A megjelenteket Dr. Kulcsár Szabó Ernőné Gombos Annamária, az ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltár főigazgatója, valamint Dr. Borhy László, az Eötvös Loránd Tudományegyetem rektora köszöntötte.

A nyitóbeszédeket követően Dr. Darázs Lénárd, az Eötvös Loránd Tudományegyetem általános ügyek rektorhelyettese A mesterséges intelligencia szabályozásának etikai és jogi keretei címmel tartott előadást. Garamvölgyi László, az ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltár főigazgató-helyettese az intézmény automatizálással támogatott szolgáltatásbővítéseit mutatta be. Dr. Soós Sándor, az MTA Könyvtár és Információs Központ Tudománypolitikai és Tudományelemzési Osztály osztályvezetője a tudománymetriai elemzések és adatbázisszolgáltatások kihívásait ismertette. A plenáris ülést Winkler Bea, az ÁTE Hutÿra Ferenc Könyvtár, Levéltár és Múzeum könyvtárigazgatójának, ill. az ELTE BTK KITI egyetemi tanársegédjének Mesterséges intelligencia. 67 év, 67 nap, 67 másodperc – az egyre gyorsabban változó világ lehetőségei és kihívásai a könyvtárosok számára című előadása zárta.

Winkler Bea moderálása mellett a délutáni Mesterséges intelligencia és könyvtári automatizálás szekció keretében Parti Ádám osztályvezető (Országgyűlési Könyvtár) az Országgyűlési Könyvtár RFID használatával végzett leltározási munkálataiba engedett bepillantást, Udvardy István ügyvezető (SmartFreq Kft.) az RFID-val támogatott könyvtári automatizálásról, Szabó Tünde igazgatóhelyettes (Méliusz Juhász Péter Könyvtár) pedig a személyre szabott könyvtári szolgáltatásokról és könyvajánló rendszerükről tájékoztatta a szakmai közönséget. Takács Dániel könyvtárvezető (ELTE ÁJK Kari Könyvtár) Mesterséges? Intelligencia? című prezentációját követően Szűcs Kata Ágnes és Simon Eszter digitális tartalomfejlesztők (OSZK Digitális Bölcsészeti Központ) dHUpla: a kézirattól az automatikus nyelvfeldolgozásig címmel tartottak záróelőadást.

A Közgyűjtemények hálózatban című szekciót Gaálné Kalydy Dóra, az MTA KIK általános főigazgató-helyettese moderálta, melynek keretében elsőként Szeberényi Gábor főigazgató (PTE Egyetemi Könyvtár) osztotta meg a Pécsi Tudományegyetemen szerezett tapasztalatait az integrált hálózati működés és szakkönyvtári feladatellátás témaköre mentén. Schlay Georgina muzeológus (ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltár) az egyetemi örökségkoordináció keretében végzett munkát mutatta be. Kelemenné Farkas Katalin (SZTE Klebelsberg Kuno Könyvtára) a MOKKA-R működéséről és fejlesztéséről adott elő, Bergmann Krisztina könyvtárigazgató (ELTE BGGyK Kari Könyvtár) az ELTE könyvtári hálózata minőségbiztosítási rendszerének kialakítási folyamatába, az elmúlt tizenöt év fontosabb szervezeti változásaiba és elért eredményeibe nyújtott betekintést. A szekcióülést Szendi Attila főigazgató (Miskolci Egyetem Könyvtár, Levéltár, Múzeum) Könyvtár, levéltár és múzeum – integrált működési tapasztalatok című prezentációja zárta.

A konferencia az Egyetemi Könyvtárért Alapítvány, a Magyar Könyvtárosok Egyesülete Tudományos és Szakkönyvtári Szekció, a ProQuest és a Tripont támogatásával valósult meg. Az előadások absztraktjai honlapunkon érhetők el. A Hagyományok és kihívások XI. szakmai napról az ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltár tanulmánykötetet tervez megjelentetni, mely elektronikus formában is elérhető lesz az ELTE EDIT repozitóriumában.

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem és elődintézményei vezetőtestületi jegyzőkönyvei már nemcsak a hungaricana.hu portálon, de a Magyar Nemzeti Levéltár adatbázisában, az adatbazisokonline.mnl.gov.hu portálon is elérhetőek.

A Central and Eastern European Online Library (CEEOL) még egy tesztelési időszakot ajánlott fel az EISZ tagintézményei számára. Az adatbázist 2023. szeptember 17-éig az egyetem internethálózatához kapcsolódva lehet tesztelni. Az adatbázis távoli elérése VPN-szolgáltatás igénybevételével lehetséges.

A Közép- és Kelet-Európai Online Könyvtár (www.ceeol.com) a közép-, kelet- és délkelet-európai humán- és társadalomtudományi publikációk teljes szövegű, indexelt dokumentumainak rendkívül specializált és átfogó gyűjteményét kínáló vezető repozitóriuma.

2023 márciusáig a CEEOL több mint 2662 SSH-folyóirat címét tartalmazza több mint 875 000 indexelt teljes szövegű cikkel. A lefedettség havonta 5000 újonnan megjelent folyóiratcikkel növekszik. A benne foglalt folyóiratok jelentős részének az összes évfolyama, teljességre törekedve szerepel az adatbázisban.

Az ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltár három munkatársa 2023. július 17. és 20. között az Erasmus+ ösztöndíj program keretében tanulmányúton vett részt a berlini Humboldt Egyetemen működő, a németországi tudományos egyetemi gyűjteményeket koordináló szervezet meghívására.

A látogatás során munkatársainknak lehetősége nyílt mind az országos szintű, mind az egyetemi szintű gyűjteményi koordinációs tevékenység részleteinek megismerésére. Az egymás eredményeit és problémáit tárgyaló workshopok mellett a berlini kollégák bemutatták az egyetem különböző karain elhelyezett, ezáltal korlátozottan látogatható gyűjteményeiket, azaz a Régészeti Intézet szobormásolatait és az ásatások során előkerült tárgyait; a Természettudományi Kar zoológiai és emberanatómiai tanszékeinek tanulószobáiban és folyosóin elhelyezett kiállításokat, valamint a csak munkatársak részére elérhető, zárt alagsori raktárban lévő művészeti gyűjteményt.

Az egyetem több természettudományos kiállítóhellyel rendelkezik, melyeket szakvezetés keretében látogathattak meg munkatársaink. A Nord Campus területén található TAT – Állatanatómiai Színház épülete az állandó kiállítás mellett számos időszaki kiállításnak is helyet ad, a látogatás során a kínai lábelkötés hagyományáról és a feminizmus kérdéséről szóló tárlatuk volt megtekinthető. A 2021-ben átadott Humboldt Forum épületében az egyetem is kapott egy kisebb kiállítóteret, itt a kortárs szociális, etikai, illetve tudományos kérdéseket feszegető Humboldt Labor látogatható. Ezen kívül még érdemes megemlíteni a Természetrajzi Múzeumot, mely ugyan 2009 óta már nem az egyetem fenntartásában áll, de az ezt megelőző gyűjtőtevékenysége és eredményei még az intézményhez köthetőek.

A tanulmányút rendkívül sok hasznos tapasztalat megszerzésére és értékes szakmai kapcsolatok kiépítésére adott lehetőséget, melyeket a jövőben az egyetemi örökségkoordinációnk munkájában is kamatoztathatunk.

Kétszázötven évvel ezelőtt, 1773-ban XIII. Kelemen pápa feloszlatta a jezsuita rendet, felgyorsítva egyetemünk állami kézbe kerülésének folyamatát. 1635 és 1773 között számos nagy tudású, kiváló jezsuita oktatott egyetemünkön, tevékenységükkel maradandó nyomot hagyva az intézmény történetében. Augusztusban az egyetem történetének egyik első krónikását, Kazy Ferencet mutatjuk be.  

Kazy Ferenc 1695-ben született a Bars megyei Léván. Tizennyolc éves korában lépett be a jezsuita rendbe követve bátyját, Kazy Jánost. A nagyszombati egyetemen többek között teológiát és retorikát tanított. Később Trencsénben, Pozsonyban és Sopronban házfőnök, majd 1748 és 1749 között a nagyszombati Collegium Rubrorum igazgatója volt. Szentiványi Márton tanítványaként Hevenesi Gábor forrásgyűjteményét tanulmányozva történetírással kezdett el foglalkozni. Első történeti műve Koháry István országbíró életrajza volt 1732-ben. Istvánffy Miklós Historiájának folytatásaként megírta a Magyar Királyság 17. századi történetét. A nagyszombati egyetem alapításának századik évfordulójára állította össze az egyetem történetéről szóló munkáját (Historia Universitatis Tyrnaviensis Societatis Jesu). 1759-ben Pozsonyban hunyt el.

Pavao Ritter Vitezović (1652–1713) egy végvári katona családjába született Zenggben, 1652-ben. A zágrábi jezsuita kollégiumban, majd a római illír kollégiumban tanult. 1681-ben jelent meg első munkája nyomtatásban (Apographum ex Joanne Lucio), innentől élete végéig rendszeresen publikált a legkülönbözőbb témákban.

A törökellenes harcokban Erdődy Miklós bán parancsnoksága alatt Međimurje várában szolgált, az 1683-as felszabadító háború kezdetekor részt vett Lendva és Szigetvár ostromában. A háború után Erdődy Miklós udvarának tisztje lett, 1687-ben aranysarkantyús lovaggá ütötték, 1691-ben megválasztották Lika és Korbávia vármegye alispánjának, királyi tanácsos és báró lett. Az 1690-es években visszatért Horvátországba, 1695 és 1706 között Zágrábban nyomdát működtetett. 1706-ban egy tűz elpusztította a nyomdáját, felesége két év múlva meghalt, Vitezović pedig élete végén, 1710-ben Bécsbe költözött. Igazi polihisztor volt: a nyomdászat és történelmi munkái mellett többek között kartográfusként, nyelvészként és költőként is dolgozott. 

A Stemmatographia Vitezović egyik legfontosabb munkája. Először 1701-ben jelent meg, valószínűleg Bécsben (a nyomdahely nincs feltüntetve), ezt egy évvel később egy zágrábi második kiadás követte. A második kiadás előszava szerint az újabb nyomtatásra az első kiadás nagy népszerűsége miatt volt szükség. Heraldikai munka, a négy levél hosszúságú ajánlást 56 lapon 56 címer követi, mindegyikhez tartozik egy négysoros vers is, amely az adott terület címerét írja le. Az első két metszet (Illyricum, Imperium a Nemanide institutum) után a címereket a szerző ábécérendbe sorolta, Albaniától Ungariáig. A képeket egy 11 levélből álló jegyzék követi, amely mindegyik címert pontosan bemutatja és röviden értelmezi. Vitezović itt adja meg azt is, hogy az egyszínű nyomtatásban használt különböző csíkozások milyen színnek felelnek meg a valóságban, ezzel segítve az illuminátorok munkáját (az Egyetemi Könyvtár példánya nem színezett). A kötetet az olvasók köszöntése, a hibajegyzék és Nicolaus Garzia de Londono üdvözlőverse zárja. A Stemmatographiát 1741-ben Hristofor Žefarović szerb nyelvre fordította és kiadta. Az Egyetemi Könyvtár példánya a címlapon olvasható possessorbejegyzés alapján a 17–18. században a szveticei pálos kolostor birtokában volt. 

A kötet ebben az évben az Egyetemi Könyvtárért Alapítvány könyv-örökbefogadási programjának egyik kiemelt darabja. Mentsen meg egy könyvet, fogadja örökbe! Több információért látogasson el honlapunkra: https://konyvtar.elte.hu/hu/tamogatas/egyetemi-konyvtarert-alapitvany/konyv-orokbefogadasi-program

RMK III 608

Vitezović, Pavao Ritter

Stemmatographia, sive Armorum Illyricorum delienatio, descriptio, et restitutio / authore equite Paulo Ritter

[Wien] : [s. n.], [1701]

Örömteli hír, hogy a törökországi Rodostóban (ma törökül: Tekirdağ) tavaly bemutatásra került "Rodostóra nyíló ablak" című építészettörténeti időszakos kiállítás idén júliustól Magyarországon is látható és ingyenesen látogatható a Gül Baba Kulturális Központ és Kiállítóhely területén (Budapest, Mecset utca 14.), várhatóan az év végéig.

A kiállítás eddig csak ritkán vagy sosem látott tervek, tervrajzok, fotók és rajzok segítségével mutatja be II. Rákóczi Ferenc egykori rodostói ebédlőháza kutatásának kezdeteit, majd az épület magyar állam által történő megvásárlását, illetve múzeummá alakítását, egyben kitekintve az épületet körülölelő városra is.

A kiállítással kapcsolatos további információk itt olvashatók.

A tárlaton Beszédes Kálmán festő, rajzoló 1891-92-ben Rodostóban készült rajzainak másolatai is szerepelnek, melyek hagyatékának részeként kerültek könyvtárunkba. E gazdag, sokrétű hagyaték a muzeális különgyűjteményünk féltve őrzött anyaga (G 691 jelzet alatt), melyek közül a legértékesebbek a rodostói Rákóczi-emigráció emlékeit megörökítő rajzai. Sokat utazott, hazai és külföldi festészeti tanulmányai után 1878-tól Törökországban élt, és sokat tett a rodostói magyar emlékek megmentéséért.

Beszédes Kálmán rodostói rajzai az ELTE Digitális Intézményi Tudástárában itt tekinthetők meg.

A hagyaték teljes anyagának digitalizált változata itt érhető el.

A hónap műtárgya – Hantken Miksa világkiállításon díjazott Nummulites-preparátumai

Hantken Miksa (1821–1893) a budapesti Őslénytani Tanszék első tanszékvezetője volt, aki máig ható jelentőségű munkásságot fejtett ki a geológia és az őslénytan számos területén. Az egysejtű állatok közé tartozó likacsoshéjúak (Foraminifera) paleobiológiájára és azoknak az egykor fontos ásványkincs – az eocén korú kőszén – kutatásában való alkalmazására irányuló vizsgálatai ezek közül is kiemelkednek. Ő ismerte fel az aljzati környezetnek az állat által összeragasztott apró szemcséiből álló (= agglutinált) vázú foraminiferák apró nyílásokkal – likacsokkal – áttört mivoltát, valamint azt, hogy a „Szent László vagy Szent István pénze” néven is ismert Nummulites egymást követő, ivaros és ivartalan nemzedékei anatómiailag különbözők.

Ez utóbbi az 56 millió évvel ezelőtt kezdődött és mintegy 22 millió évig tartott eocén korban lerakódott tengeri üledékes kőzetek emblematikus fosszíliája. A Nummulites váza lencse vagy korong alakú, számos kamrára osztott kanyarulatokból álló, átmérője pedig meghaladhatja a 10 cm-t. Az ide sorolt fajok megkülönböztetése csak a példányok belső szerkezetének tanulmányozása alapján lehetséges. Két egymásra merőleges – a váz szimmetriasíkjának megfelelő és a felcsavarodás képzeletbeli tengelyét magában foglaló – metszetet szokás készíteni. A teljes példányok mellett ilyeneket tartalmaz a Hantken és Madarász Zsigmond Ede (1822–1884) által 1862 és 1881 között demonstrációs és kereskedelmi célra készített több mint 2000 „zöld kazetta”, amelyek ma számos köz- és magángyűjteményben megtalálhatók. Az 1873-as bécsi világkiállításon 171 volt közülük látható, amelyekért Hantken a rendezvény aranyérmét nyerte el.

Hantken Miksa Nummulites-preparátumai, amelyek jelenleg a Magyar Nemzeti Múzeum Magyar EXPO sikerek időszaki kiállításán láthatók.

A kazetták 3x5 cm-esek.

Írta: Dr. Szente István, ELTE Tatai Geológus Kert

Kétszázötven évvel ezelőtt, 1773-ban XIII. Kelemen pápa feloszlatta a jezsuita rendet, felgyorsítva egyetemünk állami kézbe kerülésének folyamatát. 1635 és 1773 között számos nagy tudású, kiváló jezsuita oktatott egyetemünkön, tevékenységükkel maradandó nyomot hagyva az intézmény történetében. Júliusban az egyetem ásvány- és kőzettárának alapját jelentő gyűjtemény tulajdonosát, Piller Mátyást mutatjuk be. 

Piller Mátyás 1733-ban született Grazban, 1750-ben lépett be a jezsuita rendbe. 1763-tól a rend 1773. évi feloszlatásáig a bécsi Theresianumot vezette, ahol hittant és természetrajzot tanított. 1774-től a nagyszombati egyetemen a természetrajz (állat- és ásványtan) első tanára lett. A következő évben megírta a később több kiadásban is megjelent tankönyvét. 1782-ben Mitterpacher Lajossal együtt egy szlavóniai utazáson vett részt, amelyen több természetrajzi és néprajzi megfigyelést tett, valamint új növényfajokat is leírt. Az utazásról önálló kötet jelent meg. Piller Mátyás hatalmas ásvány-, növény- és őslénytani gyűjteményét 1788-ban bekövetkezett halála után, 1800-ban az állam vásárolta meg az egyetem számára. Ez a gyűjtemény lett az alapja az egyetem ásvány- és kőzettárának.